Marcus Tullius Cicero

                                               �r�, filoz�fus, politikus

Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106, Arpinum – ma: Arpino, Olaszorsz�g) – Kr. e. 43, Formiae, R�ma) az �kori R�m�ban �lt �r�, filoz�fus �s politikus. Kort�rsai – k�zt�k ellenfelei is – ragyog�, m�r-m�r boszork�nyos tehets�g� sz�noknak tartott�k, de �r�sai is remekm�vek. Mindenk�pp az antik irodalom egyik �ri�sa, de a tank�nyvek �ltal�ban abban is megegyeznek, hogy � az antik sz�ppr�za legnagyobb mestere. Ehhez hozz�j�rul az is, hogy azon kev�s szerz� k�z� tartozik, akinek m�vei nem t�red�kesek, hi�nytalanul maradtak meg, ezek k�z� tartozik sz�mtalan (mag�n)levele, b�r�s�gi v�d- �s v�d�besz�de, tudom�nyos (filoz�fiai �s eszt�tikai) �rtekez�se Emellett filoz�fusk�nt is sz�mottev� (els�sorban a sztoikus iskol�hoz sorolhat�).

Politikusi karrierje is rendk�v�li, nemzets�g�b�l els�k�nt (homo novus) t�lthetett be �llami tiszts�geket (aedilis, praetor), v�g�l eg�sz a konzuls�gig eljutott, s e min�s�g�ben els�sorban az � nev�hez f�z�dik az „�llamellenesnek” tartott (ma populist�nak mondan�nk) Catilina-f�le �sszeesk�v�s (coniuratio Catilinae) leleplez�se, ami�rt a szen�tus magas kit�ntet�sben (pater patriae – A Haza Atyja) r�szes�tette. �lete er�szakos hal�llal �rt v�get, mivel a k�zt�rsas�gkor v�g�nek k�zt�rsas�gp�rti politikusak�nt t�bbsz�r is a vesztes oldalra �llt. Az ut�kor nem egys�ges politik�j�nak meg�t�l�s�ben: hogy csak a sz�ls�s�geket eml�ts�k, egyesek (p�ld�ul marxista reg�ny�r�k) a k�zt�rsas�g n�pellenes plutokrata elitj�nek hi�, t�rtet�, kapzsi, cinikus, demag�g, �s maradi szolg�jak�nt festik le, m�g m�sok a szabads�g, a hagyom�nyok �s a r�gi �rt�kek b�tor v�delmez�j�nek a kibontakoz�ban l�v� emberellenes, egyeduralmi diktat�r�val szemben.

�rdekess�g, hogy �ll�t�lag � tal�lta meg Arkhim�desz szic�liai s�rj�t, melyet a helyi g�r�g�k m�r elfeledtek, �s nem tudtak megmutatni az utaz�knak. A „Cicero” ragadv�nynevet (cognomen – a nemzets�gen bel�li kisebb �gat vagy csal�dot jel�lte) �ll�t�lag egy, az arc�n l�v�, bors� alak� szem�lcsr�l kapta (cicer = bors�, de �tvitt �rtelemben esetleg „szem�lcs” jelent�sben is haszn�lhatt�k az �korban).

�lete

A latiumi Arpinumban sz�letett Kr. e. 106-ban, apja r�mai lovag. Quintus nev� �ccs�vel egy�tt gondos k�pz�sben (filoz�fia, retorika, jog, po�tika) r�szes�lt.

Kor�n ismerts�gre tett igen b�tor, a hatalmass�gokat sem k�m�l�, t�lkap�saikat leleplez� v�d�- �s v�dbesz�deivel. Ezek k�z� tartozik a Sulla dictator ellen is ir�nyul� besz�de (Pro Quinctio, Kr. e. 81); melynek eredm�nyek�pp el kellett menek�lnie R�m�b�l. A k�nyszer� sz�m�zet�s id�szak�t a g�r�gorsz�gi retorikamesterekt�l (pl. Rodoszon) val� tanul�ssal t�lti ki.

Hazat�r�se ut�n quaestorr� v�lasztj�k, a szic�liai �gyek int�z�s�vel b�zz�k meg (ez id�szakban �rja �s mondja el a korrupt szic�liai korm�nyz�, Verres elleni besz�deit, a Verrin�kat). R�m�ban elnyeri az aedilisi, praetori tiszts�geket; Kr. e. 63-ban pedig a consuls�got (t�rsa ez ut�bbi k�t hivatalban Caius Antonius Hybrida). Consulk�nt (vitathat� t�rv�nyess�g� eszk�z�kkel ugyan) elfojtja az els� igaz�n komoly er�szakos populista mozgalmat, a Catilina-f�le �sszeesk�v�st, vezet�it siker�l sz�m�zetnie.

A popularisok mozgalmait azonban ezzel nem siker�l v�gleg felsz�molni. Megalakul az els� triumvir�tus, melynek vezet�j�vel, Caesarral �s h�veivel (els�sorban Clodius n�ptribunussal) szembeker�l, akiknek v�g�l is, Catilina h�veinek b�r�i �t�let n�lk�li kiv�geztet�s�re hivatkozva, siker�l m�sf�l �vre sz�m�zni�k R�m�b�l (Kr. e. 58.). R�m�ba val� visszat�r�s�t nagyon sokan �nnepelt�k, de r�gi befoly�s�t nem siker�l visszaszereznie. A Caesar �s Pompeius h�vei k�zti polg�rh�bor�ban (amely Kr. e. 48-ban a pharsalusi csat�ban Caesar gy�zelm�t hozta) ism�t a Caesar-ellenes oldalra �ll, de Caesar megkegyelmez neki, �s megengedi, hogy R�m�ban �ljen. Itt Caesar meggyilkol�s�ig visszavonultan �l, eszt�tikai �s filoz�fiai m�vein dolgozik.

Az Antonius �s Octavianus (a k�s�bbi Augustus) k�zti konfliktusban v�gre a k�s�bb gy�ztes oldalra, Octavianus�ra �ll, ez azonban m�gis v�gezetes hib�nak bizonyul. Octavianus �s Antonius sz�vets�get k�t, megalakul a m�sodik triumvir�tus, Antoniusnak pedig siker�l elfogadtatnia a triumvirekkel azt a hal�llist�t (proscripti�s list�t), melyen Cicero neve is szerepel. Cicero megpr�b�l elmenek�lni R�m�b�l, de formiaei vill�j�ban utol�rik �s lev�gj�k a fej�t. Ez ut�bbit Antonius k�zszeml�re teszi ki R�m�ban.

Cicero k�tszer h�zasodott, egyszer harminc-, m�sodszor 60 �ves kor�ban. Egyetlen, nagyon szeretett le�nya, Tullia fiatalon meghalt. Sokat pr�dik�lt ellenfelei erk�lcsi z�ll�tts�g�r�l; s b�r sok jellemgyenges�ggel v�dolt�k, egy biztos: mag�n�lete p�ldamutat� �s kikezdhetetlen volt, ellent�tben ellenfeleivel, akik igen szabados, a r�gi nemess�get megbotr�nkoztat� erk�lcs�kr�l tettek tan�bizonys�got, �s legt�bben k�tes k�r�lm�nyek k�zt szerezt�k vagyonukat.

Munk�ss�ga

Cicero – aki p�ldak�p�nek D�moszthen�szt tartotta – k�ts�gk�v�l az irodalmi st�lus elm�let�nek �s gyakorlat�nak mestere volt. Sz�noklatai mind formai, mind tartalmi szempontb�l mintaad� remekek. Azonban ett�l eltekintve ir�nyzatba, st�lusba sorol�sa nem egys�ges: egyesek szerint a dag�lyoss�gra �s barokkos sz�noklatcicom�z�sra t�rekv� asianizmus sz�noki ir�nyzat�nak k�vet�je volt, m�sok ink�bb az egyszer�s�gre �s vil�goss�gra t�rekv� attikai st�lusir�nyzathoz sorolj�k. �lete sor�n 58 besz�det �rt.

M�v�szi szintre fejlesztette a sz�noki k�rmondat, szaknyelven peri�dus alkalmaz�s�t. Ez nemcsak gondolati, hanem az ezt t�mogat� id�m�rt�kes ritmuselemeket is tartalmaz, ez a zenei elem is hozz�j�rul a mondatvezet�s g�rd�l�kenny�, hat�soss�, eszt�tikuss� t�tel�hez, �s nem utols�sorban jobb megjegyezhet�s�g�hez. A metrum k�l�n�sen a mondatv�geken szembet�n� (quamdiu etiam furor iste tuus nos eludet [-*- **- ** | -**- | - **-]. A filol�gusok szerint Cicer�nak voltak „kedvenc” mondatz�r� ritmusai (clausul�k) is, melyekhez hasonl�akat a kor m�s sz�nokai is alkalmaztak (st�lusir�nyzatt�l f�gg�en).

A formai elemek mellett tartalmilag sz�noki m�veit a vil�gos, rendk�v�l er�teljes (ellenfelei szerint t�lz� �s demag�g) fogalmaz�s, �s a tartalmilag tel�tett, sokszor a k�znapi �lethez kapcsol�d�, de nem k�zhelyes sz�k�pek, hasonlatok, kifejez�sek jellemzik (s ez�rt az egyszer�bb emberek sz�m�ra nem csak gondolatokat, hanem ink�bb �rz�seket k�zvet�t �s indulatokat v�lt ki).

Sz�noklatai, illetve ezek �r�sban kiadott form�i a cs�sztat�sokt�l sem mentesek. Egyes filol�gusok szerint olyan r�szletek is szerepelnek benn�k, melyek az �l�besz�dben nem hangozhattak el (mivel j�val k�s�bb t�rt�ntek). Az t�ny, hogy a Verrin�kat, �s val�sz�n�leg a Catilina elleni besz�deket is, k�l�nf�le okokb�l, �tszerkesztve adta ki.

De az �l�besz�dben is annyira er�teljesen k�pes fogalmazni. Amikor Catilina gyilkos sz�nd�kair�l besz�l, nem felejti el a gladi�torok �ltal haszn�lt r�vid t�rt, a sic�t eml�teni az �ltala haszn�lt fegyverk�nt, utalva arra a gyan�ra, hogy fel akarja l�z�tani a rabszolg�kat (ez egy r�mai politikus ellen a lehet� legs�lyosabb v�d volt, s�lyosabb, mint egy „szimpla” haza�rul�s). Ak�r igaz volt ez, ak�r nem, egy kimondott v�d ellen lehet v�dekezni, de az ilyen, kiv�l� helyzetfelismer� k�pess�ggel alkalmazott sz�k�pek ellen term�szetesen nem: a megv�dolt szem�ly vagy elsiklik a v�d felett, ami nyilv�n nem j�, vagy pedig v�dekezni k�nyszer�l (ami szint�n m�r egy h�tr�nyos poz�ci�). Cicero egy�bk�nt is bevallottan az �rzelmekre alapoz� sz�noklatok h�ve volt (ezt a v�lem�ny�t a modern pszichol�gia teljes m�rt�kben igazolta): egyik ismer�s�nek azt aj�nlotta, ha egy any�t vagy gyermekes ap�t v�d a b�r�s�gon, ne habozzon annak gyermek�vel a karj�n megjelenni a b�r�k �s a k�z�ns�g el�tt, mert az ilyesminek nagy hat�sa van. Az effajta fog�sok, melyeket ma demag�gi�nak min�s�ten�nk, egy�bk�nt akkor teljesen szok�sosak �s elfogadottak voltak: a sz�noklatokat illet er�teljes hangulati elemekkel (hanghordoz�sv�ltoztat�s, latinosan sz�les, temperamentumos gesztikul�ci�) tark�tva el�adni.

N�h�ny id�zet

• O tempora, o mores! – � id�k, � erk�lcs�k! (Catilina ellen I.)

• Cicero sz�noki st�lus�t j�l �rz�keltetik a Catilina elleni els� besz�d kezd�sorai:

Qou usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? quamdiu etiam furor iste tuus nos eludet, quem ad finem sese effrenata iactabit audacia? Nihilne te nocturnum praesidium Palati, nihil urbis vigiliae, nihil timor populi, nihil concursus bonorum omnium, nihil hic munitissimus habendi senatus locus, nihil horum ora voltusque moverunt? Patere tua consilia non sentis? constrictam iam horum omnium scientia teneri coniurationem tuam non vides? Quid proxima, quid superiore nocte egeris, ubi fueris, quos convocaveris, quid consilii ceperis, quem nostrum ignorare arbitraris?

O tempora, o mores! senatus haec intellegit, consul videt, hic tamen vivit. Vivit? immo vero etiam in senatum venit, fit publici consilii particeps, notat et designat oculis ad caedem unumquemque nostrum. (Catilina ellen I.)

Ford.: Ugyan meddig �lsz vissza, Catilina, m�g a t�relm�nkkel? Meddig �z m�g eszeveszett d�h�d g�nyt bel�l�nk? Mely hat�rig h�nyja-veti mag�t zabol�tlan vakmer�s�ged? H�t sem a Palatium �jjeli �rz�se, sem a n�p retteg�se, sem a legderekabbak �sszeseregl�se, sem a senatus �l�shely�nek megerõs�t�se, sem a senatorok arca-tekintete, semmi sincs r�d hat�ssal? Terveid leleplez�dtek, nem veszed �szre? Bilincsekbe verve valamennyi�nk tudat�ban �sszeesk�v�sed, nem l�tod? Hogy a m�ra virrad� meg az elõzõ �jjel mit mûvelt�l, hol volt�l, �ssze kiket h�vt�l, vel�k mif�l�kr�l tan�cskozt�l, melyik�nk nem tudja, mit gondolsz?

�h id�k, �h erk�lcs�k! A szen�tus mindezt tudja, a konzul is l�tja, ez itt m�gis tov�bb �l. �l?? S�t, m�g a szen�tusba is elj�n, r�szt vesz az �l�seken, �s szemeivel egyenk�nt v�laszt ki, jel�l meg minket legyilkol�sra.

(De – term�szetesen – a besz�d nem alaptalan v�daskod�sok halmoz�sa. E sorok ut�n a sz�noklat alapos �s t�nyszer� �rvel�ssel folytat�dik, melyben Cicero r�szletesen besz�mol Catilina mozgol�d�s�r�l, az � �s t�rsai szervezked�s�r�l (�ltal�ban tan�vallom�sokat is meghallgatott a b�r�s�g ezzel kapcsolatban), hogy hol �s mikor kivel �s mit besz�ltek meg, ismerteti az esetleg ide v�g� t�rv�nyeket, �s int�zked�seket javasol.)

• Neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit... – Nincs, aki szeretn� a f�jdalmat mag�t; aki keresn� �s �rezni akarn�, csup�n mert az f�jdalom...

Az 1500-as �vekben egy m�ig ismeretlen nyomd�sz latin vaksz�veget csin�lt a k�l�nb�z� nyomdai elrendez�sek bemutat�s�ra. A sz�veg eltorz�tott latin volt, amit az�rt alkalmazott, mert az ember �nk�ntelen�l elkezdi olvasni a sz�m�ra �rtelmes sz�veget - �gy nem tudva elvonatkoztatni att�l �s az elrendez�sre koncentr�lni. A sz�veg �gy kezd�d�tt: Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. A vaksz�vegnek t�bb form�ja ismeretes, de az eredeti sz�rmaz�s�t sok�ig hom�ly fedte, m�g Richard McClintock, a virginiai Hampden-Sydney College latin professzora r� nem akadt Cicero szavaira a sz�vegben. A nem t�l gyakori consectetur sz�t k�vetve r�j�tt, hogy a sz�vegr�sz Cicero Kr. e. 45-ben �rt A j� �s a rossz v�gletei c�m� m�v�nek 1.10.32 �s 1.10.33-as szakasz�b�l sz�rmazik.

Fontosabb m�vei

• Catilina ellen I. (Oratio in Catilinam prima);
• Catilina ellen II. (Oratio in Catilinam secunda);
• Verres ellen;
• A sz�nok (De Oratore)
• Az id�sebb Cato (vagy) az �regs�gr�l (Cato maior de senectute)
• Az �llamr�l (De re publica)
• A t�rv�nyekr�l (De legibus)
• A v�gzetr�l (De fato)
• Brutus
• Tusculumi eszmecsere