Franz Peter Schubert

(Himmelpfortgrund, 1797. janu�r 31. – B�cs, 1828. november 19.), osztr�k zeneszerz�

Franz Schubert

Jelent�s�ge

B�r viszonylag fiatalon halt meg, t�bb mint hatsz�z romantikus dalt, t�bb szimf�ni�t, szon�t�t, von�sn�gyest, oper�t �s egy�b darabot �rt. Dallamok �s l�ricizmus ir�nti term�szetes �rz�kenys�g�vel Schubert a 19. sz�zad legtehets�gesebb zeneszerz�i k�z� tartozik.

�lete sor�n nem volt kimondottan elismert, de 31 �ves kor�ban bek�vetkezett hal�l�ig t�bb mint 100 m�ve m�r megjelent nyomtat�sban. Nem tudott �lland� meg�lhet�st biztos�tani mag�nak, legink�bb bar�tai t�mogatt�k illetve apja alkalmaz�s�ban �llt.

�t tartj�k a b�csi klasszicizmus utols� mester�nek, ill. az els� romantikus zeneszerz�nek.

Gyerekkora, tanulm�nyai

Schubert sz�l�h�za

Schubert Himmelpfortgrundban, B�cs egy k�lv�ros�ban sz�letett. Apja, Franz Theodor, egy morva f�ldm�ves fia, egyh�zi tan�t� �s elfogadhat� amat�r zen�sz volt. Anyja, Elizabeth Vietz, h�zass�ga el�tt egy b�csi csal�dn�l dolgozott szak�csk�nt.

Schubertet �t�ves kor�ban kezdte rendszeresen k�pezni apja. Hat�ves kor�t�l j�rt a himmelpfortgrundi iskol�ba, ahol �lete p�r legvid�mabb �v�t t�lt�tte. Ekkor kezd�d�tt zenei k�pz�se is. Apja tan�totta a heged�j�t�k alapjaira, b�tyja, Ignaz pedig a zongor�ra (�rtsd: a zongora el�dj�re, a pianofort�ra). H�t�ves kor�ra m�r kin�tte tan�rait �s a lichtenthali templom k�rusvezet�je, Michael Holzer kezeibe ker�lt. �gy t�nik, hogy Holzer leck�i kimer�ltek a csod�lat kinyilv�n�t�s�ban, �s a gyerek t�bbet profit�lt egy bar�ts�gos asztalosn�vend�kt�l, akinek r�v�n egy hangszerrakt�rban az otthonin�l l�nyegesen jobb zongor�n gyakorolhatott. Korai k�pz�s�nek sikertelen jellege ann�l komolyabb volt, mivel akkort�jt egy zeneszerz�nek kev�s es�lye volt a sikerre, ha el�ad�k�nt nem tudott hatni k�z�ns�g�re, ehhez viszont oktat�sa nem volt el�gs�ges.

1808 okt�ber�ben vett�k fel a Konviktusba, ami Antonio Salieri vezet�se alatt B�cs vezet� zeneiskol�j�v� v�lt. 17 �ves kor�ig itt tanult, a k�zvetlen oktat�s helyett ink�bb az iskolazenekari pr�b�k �s a tehets�ges bar�tok ismerets�ge v�lt haszn�ra. �letre sz�l� ismerets�g�t is itt k�t�tte: Spaun, Anton Stadler klarin�tos �s Holzapfel mellett sokan m�sok, akik anyagilag is seg�tett�k amennyire tudtak, kottapap�rt vettek neki, t�mogatt�k �s b�ztatt�k. Itt, a Konviktusban ismerte meg Wolfgang Amadeus Mozart szimf�ni�it �s nyit�nyait, valamint m�s, k�nnyebb darabokat, �s �gy kezdte megalapozni zenei tud�s�t.

Ekkor zeneszerz�i zsenialit�sa m�r kezdett kit�nni. Zongorakett�sre �rt fant�zi�ja (D. 1 az Otto Erich Deutsch-f�le katal�gussz�mok szerint), harminck�t s�r�n tele�rt oldal, 1810. �prilis 8. �s m�jus 1. k�z�tt keletkezett. Ezt 1811-ben h�rom hossz� vok�lis darab k�vette (D. 5 - D. 7), egy „kvintett-nyit�nnyal” (D. 8), von�sn�gyessel (D. 2), m�sik zongorafant�zi�val �s p�r dallal egy�tt. Salierinek a korai darabok r�v�n felt�nt a fiatal Schubert tehets�ge, �s elkezdte zeneszerz�sre �s zeneelm�letre oktatni.

Schubert korai kamarazenei tanulm�nyai figyelemrem�lt�ak, mivel tudjuk, hogy akkoriban otthon�ban rendszeresen (vas�r- �s �nnepnapokon) �sszej�rtak n�gyest j�tszani, k�t b�tyja heged�lt, apja csell�zott, �s Franz maga m�lyheged�n j�tszott. Erre az amat�r egy�ttesre �rta k�s�bb megannyi kompoz�ci�j�t. K�s�bbi Konviktus-beli �vei alatt m�g j�csk�n �rt kamarazen�t, dalokat, zongoradarabokat, �s nagyobb t�rekv�sk�nt egy Kyrie-t (D. 31) �s Salve Regina-t (D. 27), egy oktettet f�v�sokra (D. 72/72a) – tal�n anyja hal�la eml�k�re – egy kant�t�t (D. 110), zen�t �s sz�veget apja n�vnapj�ra, valamint tanulm�nyai lez�r�sak�nt els� szimf�ni�j�t (D. 82).

Tan�r apja iskol�j�ban

1813 v�g�n hagyta ott a Konviktust, �s hogy a katonai szolg�latot elker�lje, apja iskol�j�ba jelentkezett tan�rnak. Apja id�k�zben ism�t megh�zasodott, Anna Kleyenboecket, egy selyemkeresked� l�ny�t vette el Gumpendorf k�lv�rosb�l. A fiatalember t�bb mint k�t �vig tartott ki a tapos�malomban, ahol k�z�mb�s sikerrel teljes�tett. Jobban lek�t�tt�k a mag�n�r�k, melyek sor�n zeneszerz�st tanult Salierit�l, aki t�bbet tett Schubert�rt, mint b�rmely m�s tan�ra. Mivel Salieri volt azon zeneszerz�k egyike, akik els�k�nt vitt�k a Biedermeier kor hangsz�n�t a b�csi egyh�zi zen�be, nem meglep�, hogy Schubert korai szakr�lis m�vei szorosan kapcsol�dnak tan�ra egyh�zi szerzem�nyeihez. Hasonl�k�ppen Salieri k�l�nb�z� nyelv� dalai is t�kr�z�dnek Schubert fiatalkori dalterm�s�ben.

Els� befejezett oper�j�t – Des Teufels Lustschloss (D. 84) – �s els� mis�j�t – F-d�r (D. 105) – 1814-ben �rta, ebben az �vben keletkezett m�g h�rom von�sn�gyes, t�bb kisebb hangszeres darab, a 2. B-d�r szimf�nia (D. 125) els� t�tele �s tizenh�t dal, k�zt�k olyan remekm�vek, mint a Der Taucher (D. 77/111) �s a Gretchen am Spinnrade (D. 118, Op.2).

Azonban m�g ezt a munkatemp�t is fel�lm�lta az 1815. �vi. Ebben az �vben, iskolai munk�ja, a Salieri-f�le �r�k �s a h�vogat� b�csi �let mellett hihetetlen mennyis�g� muzsik�t produk�lt. Befejezte a 2. szimf�ni�t �s meg�rta a harmadikat (D-d�r, D. 200). Befejezett k�t mis�t G-d�rban (D. 167) �s h-mollban (D. 324), az el�bbit hat nap alatt, egy �j Dona Nobist az F-d�r mis�hez, egy Stabat Matert �s Salve Regina-t (D. 223). �t oper�t �rt, ebb�l h�rmat fejezett be – Der vierj�hrige Posten (D. 190), Fernando (D. 220) �s Claudine von Villabella (D. 239) –, k�t m�sik, Adrast (D. 137) �s Die Freunde von Salamanka (D. 326) tudom�sunk szerint befejezetlen maradt. Ezen k�v�l egy g-moll von�sn�gyes, n�gy szon�ta, t�bb kisebb zongoradarab �s cs�cspontk�nt 146 dal – k�zt�k tekint�lyes hossz�ak is – b�vitik a list�t.

1814 december�ban Schubert megismerkedett Johann Mayrhofer k�lt�vel, ez az ismerets�g hamarosan bens�s�ges bar�ts�gg� m�ly�lt. Temperamentumuk felt�n�en k�l�nb�z�tt: Schubert �szinte, nyitott, der�s, r�vid depresszi�s rohamokkal �s viharos hangulatkit�r�sekkel; Mayrhofer mogorva �s b�skomor, aki az �letet a kitart�s pr�b�j�nak tekintette. Ez a bar�ts�g t�bb szempontb�l is Schubert jav�ra v�lt.

T�mogat� bar�tai

Mivel 1815 volt Schubert �let�nek leggy�m�lcs�z�bb �ve, 1816-ban kezdett sorsa v�ltoz�ra fordulni. Az �v k�zepe t�j�n Joseph von Spaun a R�mkir�ly (Erlk�nig, D. 328, Op. 1) kompon�l�sa k�zben lepte meg. Goethe k�ltem�nye egy f�zethalom tetej�n fek�dt, a szerz� pedig az alkot�s l�z�ban szinte dob�lta a kottafejeket a pap�rra. P�r h�ttel k�s�bb a j� csal�db�l sz�rmaz� �s j�m�d� hallgat�, Franz von Schober, aki Spaunn�l hallotta a Schubert t�bb dal�t, megl�togatta a zeneszerz�t, �s felaj�nlotta, hogy elviszi az iskol�b�l, �s megadja neki a m�v�szet�nek nyugodt gyakorl�s�hoz sz�ks�ges szabads�got. Az aj�nlat igencsak id�szer� volt, Schubert �ppen sikertelen�l jelentkezett k�rusvezet�nek Laibachba (ma Ljubljana), �s m�gink�bb rabszolgamunk�nak �rezte iskolai �ll�s�t. Apja beleegyez�s�t is megkapta, �s �gy tavasz v�g�re vend�gk�nt Schober egyik lak�s�ba k�lt�z�tt. Zene�r�k ad�s�val egy ideig megpr�b�lt a h�z bev�teleihez hozz�j�rulni, de ezt hamarosan feladta, �s csak a zeneszerz�snek �ldozta idej�t. "Eg�sz nap �rok - mondta k�s�bb egy �rdekl�d� vend�g�nek -, ha befejeztem egy darabot, kezdem a k�vetkez�t."

Az 1816-ban �rt m�vek k�z�tt tal�lunk h�rom kant�t�t, az egyik Salierinek k�sz�lt (D. 407/441); a Prom�theusz kant�ta (D. 451) nyolc nappal k�s�bb keletkezett, ez�rt a m�v��rt m�r honor�riumot kapott ("els� alkalommal - �rja napl�j�ban - hogy p�nz�rt kompon�ltam"); valamint a bolondos, filantr�p librett�ra �rt D. 472. Nagyobb jelent�s�g� a k�t �jabb szimf�nia: a negyedik, „Tragikus szimf�niak�nt” ismert c-moll szimf�nia (D. 417) megkap� Andante t�tel�vel; �s az �t�dik B-d�r szimf�nia (D. 485), mely der�s �s friss, mint Mozart szimf�ni�i; ezen t�l t�bb, mint sz�z dal, Johann Wolfgang von Goethe �s Friedrich Schiller verseinek legszebb megzen�s�t�seivel k�zt�k. �rt m�g egy oper�t is („Die B�rgschaft”. D. 435), amelyet ugyan a sil�ny libretto t�nkretett, de m�gis mutatja a szerz� folyamatos �rdekl�d�s�t a sz�nh�z ir�nt.

Mindek�zben bar�ti t�rsas�ga folyamatosan gyarapodott. Johann Michael Vogl, a h�res bariton, akinek Mayrhofer mutatta be, j� szolg�latott tett dalai bemutat�s�val a b�csi szalonokban; Anselm H�ttenbrenner �s b�tyja Joseph H�ttenbrenner, akik legodaad�bb rajong�inak tartott�k magukat; Joseph von Gahy, a kit�n� zongorista, aki szon�t�it �s fant�zi�it adta el�; a Sonnleithner csal�d, ahol a legid�sebb fi� pedig bejut�st ny�jtott otthonukba, �s zen�s �sszej�veteleket rendezett a tisztelet�re, melyek hamarosan Schuberti�d�k n�ven lettek ismertek. Anyagi h�tter�t neh�zs�g n�lk�l biztos�tott�k, pedig Schubert k�ts�gtelen�l teljesen p�nztelen volt, mivel feladta a tan�t�st, nyilv�nos el�ad�sb�l nem tudott keresni, �s a kiad�k sem fizettek m�g m�vei�rt. Bar�tai azonban val�di boh�m nagyvonal�s�ggal siettek seg�ts�g�re -- egyik�k sz�ll�st szerzett, egy m�sik h�ztart�si eszk�z�kkel l�tta el, egy�tt eb�deltek, �s akinek �ppen volt p�nze, fizette a sz�ml�t. Schubert mindig a t�rsas�g feje volt, �s f�l tucat becen�ven ismert�k, melyek k�z�l a legjellemz�bb a kann er 'was? („h�t � mihez �rt?”) volt, gyakori k�rd�se, melyet �jdons�lt ismer�seivel kapcsolatban feltett.

1818, amely az el�z� �vhez hasonl�an viszonylag term�ketlen �v volt, k�t szempontb�l is eml�kezetes. Ekkor ker�lt sor m�sodszor Schubert-m� nyilv�nos el�ad�s�ra (az els� az F-d�r mise 1814 szeptemberi lichtentali el�ad�sa volt). Ez egy egy olasz st�lus� nyit�ny volt, egy Rossini-burleszk, melyet a legnagyobb komolys�ggal adtak el� egy koncerten m�rcius 1-�n. Ekkor ker�lt zenetan�rk�nt az Eszterh�zyakhoz Zselicre, ahol a kellemes �s a term�szet�nek legink�bb megfelel� k�rnyezetben t�lthette a nyarat. Ugyanebben az �vben keletkezett C-d�r szimf�ni�ja (D. 589); p�r n�gykezese zselici tan�tv�nyainak; dalok, k�z�tt�k az Einsamkeit (D. 620), a Marienbild (D. 623) �s a Litaney. �sszel B�csbe visszat�rve Schobert�l m�r nem kapott sz�ll�st, �gy Mayrhoferhez k�lt�z�tt. Itt �lete a szok�sos mederben folytat�dott. Reggel felkel�s ut�n r�gt�n kompon�lni kezdett, kett�ig �rt, azt�n eb�delt �s s�t�lt a k�rny�ken, majd visszat�rt zen�t szerezni. Ha ihlete elfogyott, bar�tain�l tett l�togat�st. Dalszerz�k�nt 1819. febru�r 28-�n l�pett el�sz�r a nyilv�noss�g el�, Jager �nekelte Sch�fers Klagelied c�m� dal�t. Az �v nyar�n pihen�sk�ppen Vogl-lal egy�tt beutazt�k Fels�-Auszti�t. Steyr-n�l �rta meg h�res Pisztr�ng�t�s�t (D. 667). �sszel h�rom dal�t elk�ldte Goethe-nek, de tudom�sunk szerint nem kapott v�laszt.

Figyelemrem�lt�k �s a st�lus jelent�s fejl�d�s�t mutatj�k az 1820. �vi szerzem�nyei. Febru�rban kezdte a Lazarus (D. 689) befejezetlen orat�riumot; ezut�n p�r kisebb m�ve mellett a 23. zsolt�r (D. 706), a Gesang der Geister (D. 705/714), a c-moll Quartettsatz (D. 703) �s a Wanderer-fant�zia (D. 760) k�vetkezett. �letrajzi szempontb�l tal�n m�g �rdekesebb, hogy ebben az �vben Scubert k�t oper�j�t is bemutatta a K�rthnerthor sz�nh�z, a Die Zwillingsbr�der-t j�nius 14-�n, a Die Zauberharfe-t augusztus 19-�n. Eddig ugyanis nagyobb kompoz�ci�it (a mis�ket kiv�ve) csak a h�zi kvartettj�kb�l kin�tt gundelhofi m�kedvel� zenekar j�tszotta. �gy ezek az el�ad�sok jelent�sen n�velt�k presztizs�t. A kiad�k azonban m�g mindig makacsul tart�zkodtak, csak miut�n bar�tja, Vogl az Erlk�niget �nekelte a K�rthnerthorban (1821. febru�r 28.), egyezett bele Anton Diabelli habozva hogy p�r m�vet jutal�k�rt kinyomtat. �gy jelenhetett meg az els� h�t opusz (mind dalok), ezut�n a jutal�kok megsz�ntek, �s a szerz� csak nyomor�s�gos alamizsn�ban r�szes�lt a kiad�kt�l. Sokan �s sokat �rtak arr�l, hogyan vett�k Schubertet semmibe eg�sz �lete sor�n. Nem hib�ztathatjuk bar�tait �s csak k�zvetve volt felel�s a b�csi k�zv�lem�ny; legink�bb a t�l �vatos k�zvet�t�ket okolhatjuk, akik g�tolt�k vagy akad�lyozt�k a megjelen�sben.

A k�t dr�mai darab sikere Schubert figyelm�t m�gink�bb a sz�npad fel� ford�totta, ez a fordulat 1821 v�g�t�l csak s�relmet �s csal�d�st hozott. Az Alfonso �s Estrella c�m�t visszautas�tott�k, a Fierabrast (D. 796) szint�n. A Die Verschworenen-t (D. 787) a cenzor tiltotta be, a Rosamunde-t (D. 797) k�t napon bel�l levett�k a m�sorr�l a rossz librett� miatt. E m�vek k�z�l az els� kett� olyan nagys�grend�, hogy el�ad�suk rendk�v�li neh�zs�gekbe �tk�zne (a Fierabras kott�j�nak k�zirata p�ld�ul ezer oldal f�l�tti), pedig a Die Verschworenen vid�m, ellen�llhatatlan v�gj�t�k, �s a Rosamundeban Schubert legb�josabb dallamait tal�ljuk. 1822-ben ismerkedett meg Carl Maria von Weberrel �s Ludwig van Beethovennel, de ez k�l�n�sebb el�nnyel nem j�rt a sz�m�ra, b�r Beethoven sz�v�lyesen elismerte g�niusz�t. Schober t�vol volt B�cst�l, �j, kev�sb� k�v�natos term�szet� bar�tok jelentek meg; ezek voltak �let�nek legs�t�tebb �vei.

Utols� �vei

Az F-d�r oktett autogr�fja

1823-ban jelent meg Schubert els� dalciklusa, a Sz�p moln�rn� (D. 795), Wilhelm M�ller versei alapj�n. A k�s�bbi T�li utaz�s ciklussal (D. 911) egy�tt �k k�pviselik a cs�cs�t mind Schubert munk�j�nak, mind a n�met dalnak �ltal�ban. 1824 tavasz�n �rta a csod�latos F-d�r oktettet (D. 803), majd ny�ron visszat�rt Zselicre, ahol rabul ejtette a magyaros st�lus (n�pies m�dal). Ennek hat�s�ra sz�letett a Divertissement a l'Hongroise (D. 818) �s 13. a-moll von�sn�gyes (D. 804). Rem�nytelen szenved�llyel rajongott tan�tv�ny��rt, Esterh�zy Karolina gr�fn��rt, de ak�rmit is mondanak err�l a rom�ncr�l, a r�szletek a mai napig ismeretlenek.

A sz�npadi m�vek kompon�l�sa �s hivatalos feladatai mellett az�rt maradt ideje egy�b kompoz�ci�kra is. Befejezte az Asz-d�r mis�t (D. 678) �s 1822-ben elkezdte a kit�n� „Befejezetlen szimf�ni�t” (8. h-moll szimf�nia, D. 759). A fenti m�veken t�l 1824-b�l sz�rmazik a Trockne Blumen (a Sz�p moln�rn� ciklusb�l) vari�ci�i fuvol�ra �s zongor�ra. Ekkor �rta a D. 821 szon�t�t arpeggion�ra �s zongor�ra, amely �rdekes k�s�rlet egy neh�zkes �s ma m�r feled�sbe mer�lt hangszerre. Ezt a csod�latos zen�t ma �ltal�ban csell�n �s zongor�n adj�k el�, b�r m�s hangszerel�s is ismert.

Ezen �vek balsikereit 1825 gazdags�ga �s boldogs�ga igyekezett feledtetni. Felgyorsult a m�vek kiad�sa, a szeg�nys�g r�me n�mileg cs�kkent, �s Schubert a ny�ron ism�t Fels�-Ausztri�ban t�lt�tt kellemes sz�nid�t, ahol lelkesen fogadt�k. Az utaz�s alatt �rta Dalok Sir Walter Scott�l ciklus�t, amely a h�res �s kedvelt Ellens dritter Gesang (D. 839) dalt foglalja mag�ban, ez ma ink�bb „Ave Maria”-k�nt ismert, az Ave Maria ima latin sz�veg�vel (az eredeti dal sz�vege Scott vers�nek Adam Storck-f�le n�met ford�t�sa volt). Szint�n ugyanekkor keletkezett az a-moll zongoraszon�ta (D. 845, op. 42).

1826-t�l 1828-ig Schubert folyamatosan B�csben tart�zkodott, kiv�ve egy r�vid l�togat�st Grazba, 1827-ben. 1826-ban szimf�ni�t aj�nlott a Gesellschaft der Musikfreunde t�rsas�gnak, mely�rt honor�lt�k. 1828 tavasz�n, p�ly�ja sor�n el�sz�r �s utolj�ra, nyilv�nos hangversenyt adott saj�t m�veib�l, mely igen j� fogadtat�sra tal�lt. Ezen k�v�l �lett�rt�nete ebben az id�szakban alig t�bb, mint m�veinek felsorol�sa.

A d-moll von�sn�gyes, a „Hal�l �s a l�nyka” vari�ci�kkal (D. 810) 1825-26 tel�n keletkezett, �s janu�r 25-�n j�tszott�k el�sz�r. Kicsit k�s�bb �rta a G-d�r von�sn�gyest, a „Rondeau brilliant”-ot zongor�ra �s heged�re (D. 895, Op.70), �s a kit�n� G-d�r zongoraszon�t�t (D. 894, Op.78), amely a kiad� pedant�ri�ja miatt Schubert eredeti 'Fantasia' c�me n�lk�l jelent meg (a mai kiad�sok az eredeti c�met, legal�bbis alc�mk�nt, vissza�ll�tott�k). Ezekhez adhatjuk m�g a shakespeare-i dalokat, melyek k�z�l a „Hark! Hark! the Lark” (D. 889) and „Who is Sylvia?” (D. 891) �ll�t�lag egy napon �r�dott, az els� egy kocsm�ban, ahol d�lut�ni s�t�j�t szak�totta meg, a m�sodik pedig m�r este, sz�ll�s�ra visszat�rve.

1827-ben �rta a Winterreise (T�li utaz�s) dalciklust (D. 911), a C-d�r fant�zi�t zongor�ra �s heged�re (D. 934), �s k�t tri�t (B-d�r, D.898; �s Esz-d�r, D.929); 1828-ban a Song of Miriam dalt, a C-d�r szimf�ni�t (D. 944), az Esz-d�r mis�t (D. 950), ugyanebben a hangnemben az izgalmasan gy�ny�r� Tantum Ergo-t (D. 962), a C-d�r von�s�t�st (D. 956), a m�sodik Benedictust a C-d�r mis�hez, az utols� h�rom zongoraszon�t�t, �s a posztumusz Schwanengesang n�v alatt kiadott dalokat (D. 957). Ezek k�z�l hatot Heinrich Heine verseire �rt, akinek Buch der Lieder (Dalok k�nyve) k�tete az �sszel jelent meg.

Hal�la

Schubert s�rja B�csben a Zentralfriedhofban

T�retlen alkot�k�szs�ge ellen�re Schubert eg�szs�ge romlott. 1822 �ta szifilisszel k�szk�d�tt, de feltehet�leg a t�fusz v�gzett vele, b�r egy�b lehet�s�geket is felvetettek. T�netei r�szben higanym�rgez�sre utaltak, a higanyt a 19. sz�zad elej�n gyakran haszn�lt�k szifilisz kezel�s�re. A v�gleges diagn�zishoz nem �ll rendelkez�sre el�g bizony�t�k. 1828 november 19-�n, 31 �ves kor�ban halt meg, b�tyja, Ferdinand lak�s�ban, B�csben. Saj�t k�r�s�re a w�hringeri temet�be, Beethoven mell� temett�k, akit eg�sz �let�ben csod�lt. 1888-ban Schubert �s Beethoven s�rj�t is a Zentralfriedhofba k�lt�ztett�k, ahol ma is Johann Strauss �s Johannes Brahms s�rja mellett tal�lhat�k. 1872-ben a b�csi Stadtparkban eml�km�vet emeltek tisztelet�re.

A Schubert-m�vek posztumusz t�rt�nete

N�melyik r�videbb darabj�t k�zvetlen�l a hal�l�t k�vet�en kiadt�k, de az �rt�kesebbeket a kiad�k l�tsz�lag hullad�kk�nt kezelt�k. 1838-ban Robert Schumann b�csi l�togat�sa sor�n r�akadt a 9. "Nagy" C-d�r szimf�nia (D. 944) poros k�zirat�ra, �s mag�val vitte Lipcs�be. Itt Felix Mendelssohn-Bartholdy el�adta, �s a Neue Zeitschrift dics�rte a m�vet. N�mi vita �vezi a szimf�nia sz�moz�s�t, n�met nyelvter�leten hetedikk�nt, a Deutsch-katal�gusban nyolcadikk�nt, angol nyelvter�leten pedig kilencedik szimf�niak�nt ismert.

A m�vek felfedez�s�ben a legfontosabb l�p�s Sir George Grove �s Sir Arthur Sullivan 1867-es b�csi �tja volt. Az utaz�k h�t szimf�ni�t, a Rosamunde-nyit�nyt, t�bb mis�t �s oper�t, p�r kamarazenei m�vet �s rengeteg egy�b darabot �s dalt mentettek meg a feled�st�l. Ennek hat�s�ra tov�bb n�tt a Schubert-m�vek ut�ni �rdekl�d�s.

Tov�bbi, szint�n Grove-t�l �s Sullivant�l eredeztethet� vita �vezte az „elveszett” szimf�ni�t. K�zvetlen�l Schubert hal�la el�tt bar�tja, Eduard von Bauernfeld egy tov�bbi „Letzte” azaz „Utols�” szimf�nia megl�t�t jegyezte fel. A zenet�rt�n�szek nagyj�b�l megegyeznek, hogy ez val�sz�n�leg a D-d�r szimf�nia (D. 936A) v�zlat�ra vonatkozhatott, melyet Ernst Hilmar tal�lt meg az 1970-es �vekben, �s v�g�l Brian Newbould fejezett be, mint Schubert tizedik szimf�ni�j�t.

Liszt Ferenc szerint Schubert volt a „valaha �lt legk�lt�ibb zen�sz”.