Ludwig van Beethoven (megkeresztelt�k: 1770. december 17., Bonn �gy felt�telezhet�en december 16-�n sz�letett - 1827. m�rcius 26., B�cs) n�met zeneszerz�

Joseph Haydn �s Wolfgang Amadeus Mozart mellett �t tartj�k a b�csi klasszicizmus harmadik nagy alakj�nak. Ugyanakkor zen�je a romantika jegyeit is mag�n hordja. Beethoven jelent�s�ge azon is lem�rhet�, mennyire meghat�rozta a k�s�bbi zenet�rt�net sz�mos alakj�nak p�ly�j�t.

Ludwig van Beethoven (1770–1827)

�lete

Fiatalkora, tanulm�nyai

Beethoven sz�l�h�za

A n�metorsz�gi Bonnban sz�letett, a flamand sz�rmaz�s� Johann van Beethoven (1740-1792) �s Magdalena Keverich van Beethoven (1744-1787) gyermekek�nt. �desapja maga is zen�sz volt. A bonni v�laszt�fejedelem udvar�ban volt tenorista. Nagyapja karnagy �s basszista volt Leuvenben �s Liège-ben, k�s�bb Bonnban udvari karmester. A k�zelm�ltig sz�mos helyen december 16-a szerepel Beethoven sz�let�s�nek napjak�nt: csak annyi ismert, hogy december 17-�n keresztelt�k meg. Akkoriban a gyermekeket sz�let�s�k ut�n egy nappal keresztelt�k meg. �m a modern tudom�ny nem hagyatkozik eff�le felt�telez�sekre.

Beethoven els� zenetan�ra isz�kos apja volt, aki gyakran verte fi�t �s Mozart�khoz hasonl�an megpr�b�lt bel�le csodagyereket nevelni, sikertelen�l. Ennek ellen�re Beethoven tehets�g�t m�sok hamar felfedezt�k. Christian Gottlob Neefe vette kez�be zenei nevel�s�t, mialatt a v�laszt�herceg anyagi t�mogat�s�ban r�szes�lt. K�s�bb Mozarthoz akart menni tanulni, de v�ratlan esem�ny t�rt�nt: 17 �ves kor�ban elvesztette �desanyj�t, �s �vekig egyed�l nevelte k�t �ccs�t. Emiatt „lek�ste” az alkalmat, mivel Mozart 1791-ben meghalt.

1792-ben B�csbe k�lt�z�tt, ahol Joseph Haydnn�l sz�nd�kozott tanulni, de mivel neki nem volt el�g ideje Beethovennel foglalkoznia, Johann Alberchtsberger gondjaira b�zta. Zongora virtu�zk�nt hamar n�pszer� lett, �s - j�val lassabban ugyan - zeneszerz�k�nt is. Ekkor alak�totta ki azt az �letst�lust, amihez eg�sz �let�ben h� maradt: ahelyett hogy az egyh�zn�l vagy nemesi udvarokn�l tev�kenykedett volna (ahogy a legt�bb zeneszerz� tette el�tte), szabad m�v�szk�nt nyilv�nos fell�p�sekb�l, munk�inak elad�s�b�l, �s azokb�l a p�nzekb�l tartotta fenn mag�t, amit a tehets�g�t felismer� arisztokrat�k fizettek neki.

Alkot�i korszakok

Beethoven zeneszerz�i p�lyafut�s�t �ltal�ban Korai, K�z�ps� �s K�s�i korszakra szokt�k osztani.

Korai alkot�i korszaka

A korai id�szak�ban a nagy el�d�k, Haydn �s Mozart hat�sa �rezhet�, ugyanakkor �j ir�nyok felfedez�se �s munk�ja c�lj�nak �s hat�sk�r�nek a kiterjeszt�se is megfigyelhet�. Ez id� alatt sz�letett az I. �s II. szimf�nia, az els� hat von�sn�gyes, az els� k�t zongoraverseny, ez els� h�sz zongoraszon�ta, k�zt�k az ismert Patetikus �s Holdf�ny.

K�z�ps� alkot� korszak

A k�z�ps� alkot�i korszak r�viddel Beethoven s�kets�ggel kapcsolatos v�ls�ga ut�n kezd�d�tt. E korszakot hatalmas erej� m�vek jelzik, melyek tele vannak h�siess�ggel �s k�zdelemmel; k�zt�k tal�ljuk a legismertebb komolyzenei munk�kat: hat szimf�ni�t (III-VIII), az utols� h�rom zongoraverseny�t �s �t von�sn�gyest (7-11), tov�bbi h�t zongoraszon�t�t, k�zt�k a Waldsteint �s az Appasionatat, tov�bb� Beethoven egyetlen heged�verseny�t �s oper�j�t, a Fideli�t.

K�s�i alkot�i korszak

Az Op. 109. k�zirata

1816 k�r�l kezd�d�tt k�s�i korszaka, ami eg�szen hal�l�ig, 1827-ig tartott. A k�s�i darabokat m�ly intellektualit�s, intenz�v �s szem�lyes kifejez�s �s a form�kkal t�rt�n� k�s�rletez�s jellemzi (p�ld�ul a cisz-moll von�sn�gyes h�t t�telb�l �ll, m�g a legh�resebb IX. szimf�ni�j�nak utols� t�tele a zenekar mellett a k�rusnak is szerepet ad). Ekkoriban kompon�lta t�bbek k�z�tt a Missa Solemnist, az utols� hat von�sn�gyest �s az utols� �t zongoraszon�t�t.

Az osztr�k sz�let�s� brit zen�sz, Hans Keller „az emberis�g legnagyobb elm�j�nek” nevezte, tekintetbe v�ve m�v�szet�nek m�lys�g�t �s kiterjedts�g�t, valamint hogy Beethovennek siker�lt a lehet� legsz�lesebb k�z�ns�g sz�m�ra �rthet� zen�t kompon�lnia.

�let�nek h�ttere

Beethoven szem�lyes �lete probl�m�kkal teli. 28 �ves kora k�r�l, a s�kets�g els� jeleit �szleli, amelynek hat�s�ra id�nk�nt az �ngyilkoss�g gondolat�val is elj�tszik (l�sd az 1802-es Heiligenstadt Testamentumot). El�rhetetlen (h�zas vagy arisztokrata) h�lgyekhez vonz�dott, akiket eszm�ny�tett (pl. a Brunswick l�nyok), �gy sohasem h�zasodott meg. Az 1812 �s 1816 k�z�tti id�szak term�ketlens�g�t n�h�ny zenetud�s Beethovennek a f�l�tt �rzett depresszi�j�nak tulajdon�tja, hogy sosem fog megh�zasodni.

A Heiligenstadti Testamentum

Sz�mos alkalommal keserves vit�kat folytatott a rokonaival �s m�sokkal (bele�rtve Karl unoka�ccse �r�kbefogad�s��rt d�l� f�jdalmas harcot); gyakorta rosszul b�nt m�s emberekkel. Egyik h�zb�l a m�sikba k�lt�z�tt, �s k�l�n�s szok�sai voltak, mint p�ld�ul az, hogy mialatt megr�gz�tten mosott, szennyes ruh�t viselt. Nemritk�n anyagi neh�zs�gei t�madtak.

Zen�j�ben gyakran �let�nek visszhangj�t v�lik felfedezni, ami gy�zelemmel v�get�r� k�zdelmekkel tark�tott. �let�nek szem�lyes probl�m�i f�l�tt a mesterm�veinek megalkot�s�val arat diadalt.

Betegs�ge, hal�la

Beethoven s�rja B�csben, a Zentralfriedhof temet�ben

Beethoven sokat betegeskedett, kiv�ltk�pp h�szas �veinek k�zep�t�l, amikoris komoly hasf�j�sokt�l kezdett szenvedni.

1826-ban eg�szs�gi �llapota drasztikusan megromlott. A k�vetkez� �vben bek�vetkezett hal�l�t m�jbetegs�gnek tulajdon�tj�k, b�r Beethoven hal�l�nak idej�b�l sz�rmaz� haj mint�in v�gzett modern kutat�sok azt mutatj�k, hogy �lomm�rgez�s is hozz�j�rulhatott gyeng�lked�seihez �s id� el�tt bek�vetkezett hal�l�hoz (az �lom szintje t�bb mint 100 szorosan m�lta fel�l a mai emberekn�l m�rt szintet). Az �lomm�rgez�s forr�sai az er�sen szennyezett Duna viz�bõl sz�rmaz� hal, illetve a borok �des�t�s�re haszn�lt �lom kever�kek lehettek. Azonban az val�sz�n�tlen, hogy �lomm�rgez�s okozta volna s�kets�g�t, amit sz�mos kutat� szerint valamilyen immunrendszeri rendelleness�g okozhatott, mint p�ld�ul a systemic lupus erythematosus. A haj elemz�se nem mutatta ki higany jelenl�t�t, ami meger�s�ti azt a n�zetet, mely szerint Beethoven nem szenvedett v�rbajban (ezt ekkoriban ugyanis higany k�sz�tm�nyekkel kezelt�k). A b�d�t�szerekre utal� jel hi�nya arra enged k�vetkeztetni, hogy Beethoven ker�lte az �pium tartalm� f�jdalomcsillap�t�k haszn�lat�t.

Beethoven hal�l�nak napj�ig dolgozott zen�j�n.

Zenei st�lus �s �j�t�sok

Beethovenre mint a zenei klasszicizmus �s romantika �tmeneti alakj�ra tekint�nk. Ami a zenei form�t illeti, a Haydnt�l illetve Mozartt�l �r�k�lt szon�taform�ra �s mot�vikus fejleszt�sre �p�tett, de nagym�rt�kben kib�v�tette �ket, az�ltal hogy hosszabb �s nagyrat�r�bb t�teleket kompon�lt. K�z�ps� korszak�nak m�vei a h�siess�g kifejez�se miatt, m�g k�s�i darabjai az intellektu�lis m�lys�g�knek k�sz�nhet�en n�pszer�ek.

Szem�lyes meggy�z�d�sek �s zenei hat�suk

Beethoven sokat mer�tett felvil�gosod�s �s az Eur�p�ban egyre n�vekv� romantika eszm�ib�l. Kezdetben a harmadik szimf�ni�t, az Eroica-t ( a „h�si” olasz megfelel�je ) Nap�leonnak aj�nlotta, abban a meggy�z�d�s�ben, hogy a t�bornok fenntartja majd a Francia Forradalom demokratikus �s k�zt�rsas�gi eszm�it, de amint Nap�leon cs�sz�ri t�rekv�sei vil�goss� v�ltak, 1804-ben kit�pte a c�met tartalmaz� lapot, melyen az aj�nl�s volt, �s a szimf�nia �j nevet kapott: "Sinfonia Eroica, composta per festeggiare il Sovvenire di un grand Uomo", vagyis „Heroikus szimf�nia, egy nagyszer� ember eml�k�re”. A kilencedik szimf�nia negyedik t�tel�nek saj�toss�ga a Schiller An Die Freude(„�r�m�da”) c�m� �d�j�nak k�rus v�ltozata/�tirata, amely egy bizakod� himnusz az emberi testv�ris�g mellett.

A tud�sok vit�znak Beethoven vall�si meggy�z�d�s�n, illetve azon hogy ez milyen szerepet j�tszott a munk�j�ban.

A romantikus Beethoven

Folyamatos vita t�rgy�t k�pezi, hogy vajon Beethoven klasszicista vagy romantikus zeneszerz� volt-e. Mivel a romantika sz�, illetve a romantika korszak meghat�roz�sa tudom�nyr�l-tudom�nyra v�ltozik, Beethoven hovatartoz�s�t �sszef�gg�s�ben kell vizsg�lni.

Ha a romantikus mozgalmat eszt�tikai korszaknak tekintj�k �gy az irodalomban, mint �ltal�ban a m�v�szetekben, akkor Beethoven pontosan az els� fel�nek derek�n foglal helyet olyan irodalmi romantikusok k�z�tt, mint Goethe �s Schiller (akiknek a sz�vegeib�l � is �s az egy�rtelm�en romantikus Franz Schubert mer�tett dalaihoz) n�met illetve Percy Shelley angol k�lt�k. Olyan kort�rsak, mint pl. Spohr �s E.T.A. Hoffman szint�n romantikusnak nevezt�k. Gyakran �t tartj�k az els� Dal Ciklus komponist�j�nak, nagy hat�ssal volt r� a n�pi kifejez�sm�d, ez j�l l�tszik p�ld�ul Robert Burns munk�inak felhaszn�l�s�ban. Egy tucat ilyen verset (�s n�pdalt) zen�s�tett meg �nekhangra, zongor�ra, heged�re.

M�sr�szr�l viszont, ha a zenetudom�ny alapj�n vizsg�l�dunk, amely szerint a romantikus zene k�s�bbre tehet�, a k�rd�s m�g ink�bb vitatott. N�h�ny tud�s szerint Beethoven nem romantikus, hovatartoz�sa rejt�ly; m�sok szerint �tmeneti alak, vagy a romantika k�zvetlen el�fut�ra, a romantika „feltal�l�ja”; megint m�sok sz�m�ra � a protot�pusa, vagy tal�n ink�bb �st�pusa a reg�be ill�, h�sies zsenialit�ssal �s egy�nis�ggel meg�ldott romantikus zeneszerz�nek. A tudom�ny sz�mtalanszor elmozd�totta a romantika hat�r�t jel�l� jelz�b�ly�t, �s ez tov�bbra is heves vita t�rgya, k�sz�nhet�en Beethoven nagyhat�s� munk�ss�g�nak. Azoknak, akiknek a felvil�gosod�s az �jszer�s�g alapj�t jelenti, Beethoven egy�rtelm�en klasszicista, m�g azok, akik a romantikus �rz�kenys�gre, mint a k�s�bbi m�v�szeti korokra (bele�rtve napjainkat is) ny�l� ajt� kulcs�ra tekintenek, bizonyosan romantikus. E k�t sz�ls�s�ges n�zet k�z�tt term�szetesen sz�mtalan �rnyalat van.

Beethoven zen�j�t is meghallgatva, egy m�sik tudom�nyos elemz�s is lehets�ges: egy�rtelm� fejl�d�s figyelhet� meg k�s�bbi munk�iban a korai darabokhoz k�pest. A fiatal Beethoven igyekszik hozz�idomulni a kort�rsak m�v�szeti st�lus�hoz: olyan zen�t pr�b�l szerezni, ami a korabeli t�rsadalom sz�m�ra elfogadhat�. K�s�bbi felfog�s�ban m�r nincs tekintettel a m�v�szeti norm�kra, �gy p�ld�ul egy szimf�ni�j�ban k�rust szerepeltet, holott addig a szimf�nia puszt�n hangszeres m�faj volt. Ez alapj�n a k�rd�s teh�t nem az, hogy Beethoven vajon klasszicista, vagy romantikus m�v�sz volt-e, hanem hogy hol van az a pont, ahol az er�sen klasszicista Beethoven er�sen romantikuss� lett? A legt�bb zenetud�s egyet�rt abban, hogy ez a pont valahol az 1808-as k�z�s hangversenyen el�adott 5. �s 6. szimf�ni�k k�z�tt rejlik. Az �t�dik szimf�ni�j�ban addig soha nem hallhat� m�don egy r�vid, d�b�rg� t�ma vonul v�gig, a hatodik pedig els� p�ld�ja a "programzenek�nt" kompon�lt szimf�ni�nak (ami a romantik�ban �ltal�nosnak sz�m�tott), s�t mi t�bb, ez megt�rte a szimf�ni�k hagyom�nyos, n�gy t�telb�l �ll� rendj�t is. Ezut�n ugyan m�g meg�rta a nagyon „klasszikusnak sz�m�t�” 8. szimf�ni�j�t, �s m�g n�h�ny az angol k�z�ns�gnek sz�nt kamarazen�t is, azonban a XIX.sz�zad els� �vtized�nek v�g�re Beethovennek m�r k�ts�gk�v�l a romantikus von�sa domborodik ki jobban.

Ezzel szemben Carl Dahlhaus amellett �rvel, hogy Beethoven st�lusa a romantik�n t�l helyezi �t, egy olyan helyre, ahol teljesen elv�lik a kort�rsai zen�j�t�l. Dahlhaus r�mutat arra, hogy Beethoven romantikus meg�t�l�se nagyr�szt a korai peri�dus�nak m�veib�l sz�rmazik, ilyen a 3. szimf�nia �s az 5. szimf�nia. Ugyanakkor Beethovennek a k�z�ps� korszak�nak m�sodik fel�b�l sz�rmaz�, 74 �s 97 k�z�tti opusz sz�mmal jel�lt m�vei gyakorolt�k a legnagyobb hat�st a romantikus zeneszerz�kre. Dahlhaus szerint romantikus zene hagyom�nya l�nyeg�ben megegyezik a Schuberti muzsika hagyom�ny�val, Schubertre pedig Beethoven fentebb eml�tett m�vei hatottak. A k�s�i korszak�ra pedig annyira egy�niv� v�lt Beethoven, hogy t�bb� m�r nem tekinthet� ugyanazon m�faj k�pvisel�j�nek, mint kort�rsai.

M�vei

Szimf�ni�k

• 1. szimf�nia (C-d�r), op. 21, 1800
• 2. szimf�nia (D-d�r), op. 36, 1802
• 3. szimf�nia (Esz-d�r), op. 55 "Eroica", 1803/04
• 4. szimf�nia (B-d�r), op. 60, 1806
• 5. szimf�nia (c-moll), op. 67 "Sorsszimf�nia", 1808
• 6. szimf�nia (F-d�r), op. 68 "Pastorale", 1808
• 7. szimf�nia (A-d�r), op. 92, 1811/12
• 8. szimf�nia (F-d�r), op. 93, 1812
• 9. szimf�nia (d-moll), op. 125, 1823

Versenym�vek

• 1. zongoraverseny (C-d�r) op. 15, 1795-1801
• 2. zongoraverseny (B-d�r) op. 19, 1788-1801
• 3. zongoraverseny (c-moll) op. 37, 1800-1803
• 4. zongoraverseny (G-d�r) op. 58, 1804-1807
• 5. zongoraverseny (Esz-d�r) op. 73, 1809
• Heged�verseny (D-d�r) op. 61, 1806
• H�rmasverseny (heged�-gordonka-zongora) (C-d�r) op. 56, 1804-1805

Sz�npadi m�vek

• Fidelio - egyetlen oper�ja

Egyh�zi m�vek

Zongoram�vek

Zongoraszon�t�k

• Opus 2, no. 1: Zongoraszon�ta No. 1 in F-d�r (1795)
• Opus 2, no. 2: Zongoraszon�ta No. 2 in A-d�r (1795)
• Opus 2, no. 3: Zongoraszon�ta No. 3 in C-d�r (1795)
• Opus 7: Zongoraszon�ta No. 4 in Esz-d�r (1797)
• Opus 10, no. 1: Zongoraszon�ta No. 5 in c-moll (1798)
• Opus 10, no. 2: Zongoraszon�ta No. 6 in F-d�r (1798)
• Opus 10, no. 3: Zongoraszon�ta No. 7 in D-d�r (1798)
• Opus 13: Zongoraszon�ta No. 8 in c-moll „Pathetique” (1798)
• Opus 14, no. 1: Zongoraszon�ta No. 9 in E-d�r (1798)
• Opus 14, no. 2: Zongoraszon�ta No. 10 in G-d�r (1798)
• Opus 22: Zongoraszon�ta No. 11 in B-d�r (1800)
• Opus 26: Zongoraszon�ta No. 12 in Asz-d�r „Gy�szindul�” (1801)
• Opus 27, no. 1: Zongoraszon�ta No. 13 in Esz-d�r (1801)
• Opus 27, no. 2: Zongoraszon�ta No. 14 in cisz-moll „Sonata quasi una fantasia” („Holdf�ny”) (1801)
• Opus 28: Zongoraszon�ta No. 15 in D-d�r „Pastoral” (1801)
• Opus 31, no. 1: Zongoraszon�ta No. 16 in G-d�r (1802)
• Opus 31, no. 2: Zongoraszon�ta No. 17 in d-moll „Vihar” (1802)
• Opus 31, no. 3: Zongoraszon�ta No. 18 in Esz-d�r „Vad�szat” (1802)
• Opus 49, no. 1: Zongoraszon�ta No. 19 in g-moll (1796)
• Opus 49, no. 2: Zongoraszon�ta No. 20 in G-d�r (1796)
• Opus 53: Zongoraszon�ta No. 21 in C-d�r „Waldstein” (1803)
  • WoO 57: Andante Favori - A Waldstein-szon�ta eredeti k�z�ps� t�tele (1804)
• Opus 54: Zongoraszon�ta No. 22 in F-d�r (1804)
• Opus 57: Zongoraszon�ta No. 23 in f-moll „Appassionata” (1804)
• Opus 78: Zongoraszon�ta No. 24 in Fisz-d�r (1809)
• Opus 79: Zongoraszon�ta No. 25 in G-d�r (1809)
• Opus 81a: Zongoraszon�ta No. 26 in Esz-d�r „Les adieux/Lebewohl” (1810)
• Opus 90: Zongoraszon�ta No. 27 in e-moll (1814)
• Opus 101: Zongoraszon�ta No. 28 in A-d�r (1816)
• Opus 106: Zongoraszon�ta No. 29 in B-d�r „Hammerklavier” (1819)
• Opus 109: Zongoraszon�ta No. 30 in E-d�r (1820)
• Opus 110: Zongoraszon�ta No. 31 in Asz-d�r (1821)
• Opus 111: Zongoraszon�ta No. 32 in c-moll (1822)

Vari�ci�k

• Vari�ci�k, (Esz-d�r) op. 44, (1804)
• Harminck�t vari�ci� zongor�ra Diabelli t�m�j�ra (Diabelli vari�ci�k) (C-d�r) op. 120, (1823)

Bagatellek

• F�r Elise (a-moll) WoO 59, (1808)
• Hat bagatell zongor�ra op. 126, (1824)